Csakhogy egy fontos törvényt – nem paragrafus, hanem a
természet törvénye – még mindig nem értettek meg a „tisztelt” jogalkotók és
honatyák. Adminisztratív döntésekkel és kényszerítő szabályozással, büntetve és
fenyegetve nem lehet oktatni, illetve lehet, de annak az oktatásnak nem az lesz
az eredménye, amit elképzeltek. Leginkább a gyerekek azok, akiknek igazán nem
lenne szükségük az emberi tisztaságot tanulniuk, hacsak az erkölcs tanítása
címszó alatt nem az elfojtásra való nevelést értjük, vagy esetleg a kettős
mérce (Amit lehet Jupiternek … kezdetű mondás) elfogadtatását minél hamarabb.
Talán inkább a gyerekeink tudnának természetes, őszinte és egyenes viselkedésre
tanítani bennünket, felnőtteket, és nem fordítva. A „jó állampolgár” a mai
viszonyok közt az engedelmes rabszolgát jelenti, aki gondolkodás nélkül
hajlandó hazugságok és kihasználás állapotai közt élni, aki a lelkiismerete
jelzései helyett inkább a hatalom képviselői által folyamatosan gerjesztett
félelem és bűntudat hatására dönt így, vagy úgy. Pedig ez a rabszolga réteg –
akiket állandó muszájok és megszokások illúziói vezetnek – egyre fogy, leginkább
az egyre fiatalabb korosztályok nem hajlandóak elfogadni azokat a
korlátozásokat, kategorizálást, amely természet ellenes és életellenes volta
miatt csak az élősködő hatalmi elit tovább uralkodását szolgálja.
Az elmúlt évtizedekben kiválasztódott egy olyan
politikai vezető réteg, amely összességében (tisztelet a kivételeknek) a
gerinctelen megalkuvást, a gátlástalan hatalom és pénzéhséget, a szemrebbenés
nélküli hazudozást és mellébeszélést reprezentálja. Természetesen a
bábkormányok létrejöttéhez mindig ilyen szereplők kellettek. Ők mutatják a
példát a Tv-n, az újságokon keresztül, hirdetve hogy aki elég gátlástalan és
erkölcstelen, az a mai globális világban milyen gazdagságra tehet szert. Ezért
aztán hiú ábránd, hogy az ország lakosságának többsége ne ezt a példát kövesse,
hogy szemét és fülét befogva elfogadja a kettős mércét.
Valamikor az ország vezető rétegét a nemesség alkotta,
akik valamikor többségükben tényleg nemes emberi vonásokkal rendelkeztek. A mai
feladat nem az agyi megértésen keresztüli nevelés, hanem újra a példamutatás,
ehhez pedig nem erkölcstanra, hanem a természet ősi törvényei szerinti
erkölcsre van szükség. Egy új nemességre a középkor és újkor viharaiban
szétforgácsolódott régi helyett."
--------------------------------------------------------------------------------------------
Csodina: "A kisgyerek utánzással tanul és aki szülő, az tudja, hogy
egy hároméves gyereknek nem lehet vizet prédikálni, ha mi bort iszunk, mert
garantáltan a viselkedésünket fogja utánozni. Ezáltal a szülő is nevelődik,
legalábbis, ha zavarja a gyerek által önmagáról mutatott kép.
Ennek tükrében igazi ínyencségnek tűnik az iskolai kötelező
erkölcstan, ami helyett hittan is választható. A kérdés csak annyi, hogy vajon
mit takar ez a tantárgy „hivatalosan” és vajon mit ad vele egy-egy bizonyos
tanár?
Ha a rendszert nézzük, akkor vajon egy meglehetősen korrupt,
nyíltan hazudozó, képmutató társulat mit akar az erkölcsről taníttatni?
A következő szint az iskola és a tankönyv-választás. Vajon
milyen érdekek diktálnak? Az ár, az igazgató meggyőződése vagy a pedagógusok és
a szülők is beleszólhatnak?
Ezek után pedig jön a tanár, aki olyan amilyen és valahogyan
„leadja az anyagot”.
Itt még mindig az iskolában vagyunk és máris milyen
összetett a képlet! A sok-sok negatív visszajelzés mellett találkoztam érdekes
és számomra fontos hozzászólással is. Ilyen volt egy tanár meglátása, aki arról
beszélt, hogy az erkölcs oktatását minden tanár minden egyes órán megteszi.
Mélységesen egyetértek! De ugyanígy erkölcstan a tanárok szünetben tanúsított
reakciója egy-egy helyzetre, és ide tartozik az is, hogyan „meccsezi le” a
konfliktushelyzeteket a tanár és a szülő. Itt pedig visszakanyarodtunk oda, ami
nyilvánvaló és elidegeníthetetlen: az erkölcsi értékeket elsősorban a család
közvetíti. Tankönyvvel, számonkéréssel, prédikációval nem lehet átadni.
Az is fontos, hogy a gyerekek az iskolában (is) kapjanak
lehetőséget és támogatást arra, hogy az emberi kapcsolatokban eligazodjanak.
Segíteni kell az egészséges felnőtt személyiséggé válásukat, a
felelősségvállalást, az önismeretet és a társas együttélést. Ehhez viszont
jobbnak látnám, ha nem egy új tantárgyat találnának ki az amúgy is túlterhelt
gyerekeknek és pedagógusoknak, hanem inkább az egész iskolarendszert kellene
átalakítani, hogy a 8-10 éves gyerekeknek jusson még játékidő és a 16-18
éveseknek se legyen napi 7-8-9 óra munkaidejük, ami után jönnek a különórák és
a házi feladatok.
Embert az emberhez közelíteni az együtt töltött minőségi
idővel és szeretettel lehet és ehhez nem növelni, hanem csökkenteni kellene az
óraszámot, valamint szabad kezet adni a tanároknak, hogy a lexikális agytöltés
helyett gondolkodásra és cselekvésre taníthassák a gyerekeket. Addig is amíg ez
az aranykori iskolarendszer eljön, megtesszük itthon, ami megtehető."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése