"A hétköznapjaim rettenetesek
voltak. A munkahelyen még egész jól tudtam tartani magam, mert volt, ami
lefoglalja az agyamat, de a délutánok, az esték, főleg amikor nem voltak nálam
a gyerekek, egyszerűen elviselhetetlenek voltak. Próbáltam aludni, volt, hogy
már hétkor lefeküdtem. Ennek eredményeképp hajnalban felébredtem, és mintha mi
sem történt volna, jött a fájdalom.
A szabad hétvégéimen túrázni
jártam, közte volt az a bizonyos Téli Mátra, amin előző évben együtt voltunk
Atillával, és most is úgy terveztük, hogy majd együtt megyünk. Egyedül mentem,
kemény volt, de nem a szintemelkedés miatt.
Atilla családja teljesen kiakadt
azon, hogy helyettem újra Ágotával van. A húga kétségbeesve mondta, hogy
mennyire örült, hogy általam végre egy normális nő van Atilla mellett, és hogy
el sem tudja képzelni, mi jöhet ezután. Ágota már olyan szinten megutáltatta
magát, hogy senki nem óhajtott vele találkozni, viszont ha együtt van
Atillával, akkor ez elkerülhetetlen.
Nem akartam sokáig a padlón maradni
ezért bejelentkeztem egy asztrológushoz, aki szerencsére napokon belül fogadott
is. Végigbőgtem a nála töltött két órát.
...
Mivel rengeteg szabadidőm keletkezett,
és az asztrológus hölgy is szimpatikus volt, ezért gyorsan beiratkoztam a
soron következő Tarot-tanfolyamára. Ha már kell az önismeret, akkor nekivágok.
Minden figyelmeztetés ellenére
úgy döntöttem, hogy fájdalomcsillapításul gyorsan bepasizok. Feliratkoztam a
neten egy társkeresőbe, és egy hét után már leveztem is egy kedves fickóval.
Pepe azonnal jelezte, hogy mivel
voltak már melléfogásai a neten, nem híve a hosszas levelezgetéseknek, úgyis a
személyes találkozás a döntő. Ebben egyetértettünk, így gyorsan megbeszéltünk
egy randevút másnapra.
Este jött Atilla, az apja
Suzukijával elhozta a cuccaimat Csepelről. Nagyon vidám voltam, készültem a
másnapi randimra. Ültem a mosógép tetején, lóbáltam a lábamat, és úgy
beszélgettem Atillával. Megállapította, hogy nagyon klasszul nézek ki.
Mondtam, hogy jól is érzem magam. Ő egy kicsit panaszkodott Ágotára, aztán
búcsúzáskor utoljára megöleltük egymást. Amikor kibontakoztunk az ölelésből,
megjegyezte: „Tőled egy ölelés többet ad, mint Ágóval egy egész szeretkezés”.
Erre csak annyit mondtam, hogy „te választottál”. A panaszkodására pedig mit
mondhattam volna? – „Döntsd el, hogy az apja vagy-e vagy a szeretője, mert a
kettő együtt vérfertőzés. Ágota felnőtt nő, ha vele akarsz lenni, akkor fogadd
el, és ne próbáld meg őt nevelni.” - Persze húsz év korkülönbségnél ez nem
mindig olyan egyszerű.
Másnap a randi jól sikerült.
Megmászattam Pepével is a Gellért-hegyet az első csókért, mint annak idején a
volt férjemmel. Hazavitt volna az ágyába is, ha belemegyek. Nem mentem. Aranyos
volt, vicces, kedves. Én pedig idétlen voltam a végletekig, jól esett
hülyéskedni.
A levelezés folytatódott, a
következő találkát is megbeszéltük. Élveztem a laza, vigyorgós leveleket, és
azt, hogy valaki nyüzsög körülöttem, és figyel rám.
A második randink előtti este
felhívott Atilla, hogy elcuccolt Ágotától. Amikor hívott, már tudtam, hogy
mit fog mondani, és igazam lett.
Bámultam az akváriumot, és
hallgattam a történetet. Végleg vége. Amint én eltűntem a képből, azonnal
elkezdett lekopni a felvett jelmez, és most végérvényesen betelt a pohár.
Összesen kb. 3 hétig bírta vele, a közös gyerekről pedig kiderült, hogy mégsem
olyan erős megtartó erő.
Ez volt az a pillanat, amikor
eldöntöttem, másnap bizony nem sétálni megyek azzal a kedves fiúval, hanem
megnézem a bélyeggyűjteményét. Na jó nem bélyeggyűjtemény volt, hanem
fényképalbum. Bár még ilyet soha nem csináltam, de a második randin – ami
ráadásul a névnapomra esett –, ott feküdtem egy nagyjából vadidegen pasi
ágyában. Ahogy Kati barátném mondta valamikor: egyszercsak megtörtént kétszer.
Pepe kedves volt, gyengéd, de vadidegen. Nem voltam szerelmes belé, bár
tetszett, de az internetes ismerkedés miatt olyan érzésem volt, mintha kimaradt
volna egy lépcsőfok: az, amikor az ember teljesen spontán azt érzi, hogy
szívesen találkozna újra a másikkal. Ebben a helyzetben valahogy túl direktek
voltak a randik.
Mindenesetre én megtettem mindent azért, hogy
Atilla ne szivároghasson vissza az életembe. Ha ekkora hülye volt, hát viselje
is a következményeit."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése