A Börzsönyben - Edina

"Az út szép tájon vitt, de nem bírta a figyelmemet tartósan magához vonzani, mert sokkal jobban izgatott a beszélgetés. Mindenki az életéből mesélt történeteket, bár leginkább Atillát beszéltettük, mert nagyon kíváncsiak voltunk Beussal. Na jó, főleg én. Ő pedig lelkesen mesélte a kálváriáját a kirúgásáról, a volt barátnőjéről, két hónapos kislányáról, és arról, hogy pereskedni akar a láthatásért. Az ezoterikus témákról nagyon hasonló gondolataink voltak, jó volt végre olyan valakivel beszélgetni, aki ugyanúgy gondolkodik az élet nagy kérdéseiről, mint én.   
...
Kicsit furcsa teljesítménytúra volt, mert nem voltak ellenőrző pontok, de így tényleg semmi nem zökkentett ki bennünket menet közben. Lelkesen trappoltunk az erdőben, ami csak részben adódott a mozgás öröméből. Hegyre föl, völgybe le. Közben csokit majszoltunk, na meg a muffinomat, aminek tényleg nagy sikere volt. Amikor a Sas-hegyre értünk, az utolsó emelkedőn kicsit lelassultam, Atilla pedig hátranyúlt, megfogta a kezem, hogy felhúzzon, és utána már nem is engedte el. A csúcson kézen fogva hevertünk, pihentünk, csodáltuk a gyönyörű napsütötte tájat."