Az események kapujában

"November végén a szülinapomat a saját magam által készített tortával ünnepeltük (utálok magamnak tortát készíteni, mert az olyan mesterkélt), idegbajos, nyűgös és lehetetlen alak voltam, akinek semmi nem okoz örömet, és aki képtelen örömöt adni másnak. Folyamatos kielégületlenség-állapotban voltam, mert nem kapta meg a lelkem azt, amire vágyott.

Így sok-sok év távlatából visszatekintve nagyon tisztán látom azt, amit akkor nem tudtam: Az önismeret hiánya és a megfelelni akarás juttatott el oda, ahol akkor voltam. Hiába volt férjem, nem éreztem a szeretetét. Egy olyan világot kényszerített rám, amiben én nem önmagam voltam. És tette mindezt azért, mert én évekig nem mondtam meg neki, hogy mit akarok és mit nem. És azért nem mondtam, mert nem voltam tisztában vele én magam sem. ... Azt nem tudtam, hogy ki vagyok, de az egyre világosabb lett számomra, hogy az nem én vagyok, amit most élek.

Ebben az állapotban hangzott el az a teremtő mondat a lelkemben, és a Mindenség megmozdult, hogy azt, aki ilyen, csak fiatalabb kiadásban, elhozza nekem."

Edina