"A telefonhívás gyorsan jött, Zoltán nem bírta tovább a vesztes
helyzetben, kitette Edinát a közös lakásukból. A kulcsait pedig „elkérte” tőle.
Talán ettől várta volna hogy visszakényszerül mellé, sarokba szorulva? Nem
tudom. Mindenesetre másodszor lökte öntudatlanul a karjaimba a kedvesemet,
aminek szívből örültem.
Nem tudom, hogy e nélkül a lépés nélkül hogyan alakult volna
az életünk, de a hirtelen jött új helyzetben váratlan lehetőséget kaptam, hogy
bebizonyítsam Edinának, a bajban is mellette vagyok, számíthat rám.
Ekkor azt hiszem, végleg eldőlt a dolog: Edina az én párom
lett. Mit sem változtatott ezen már az ezt követő egy-két hét habozás és a
férj büntető akciója utáni jóvátételi lépések.
Végül taxival érkezett hozzám Csepelre az éjszaka kellős
közepén kirakott feleség, aki onnantól már csak névleg volt egy ideig az." - Atilla
"Amikor hazaértem, Zoltán elkérte a kulcsomat, a bankkártyámat, adott
némi pénzt és egy táskányi cuccal kirakott a lakásból. Tulajdonképpen – ahogyan
ő emlékszik vissza – megkért, hogy menjek el. Erősítésként ott állt mellette az
öccse is, aki jókora darab ember, és a múltkori telefonbeszélgetésünk után meg
sem kellett szólalnia, a jelenléte épp elég rábeszélés volt, hogy ne
ellenkezzek.
Majdnem éjfél volt, se busz, se HÉV, se barátnők. Beus az
előszobában, a kabátjában hagyta a telefonját, míg ő a tetőtérben aludt, így
hiába hívtam. Kati elutazott, nem volt a városban. A taxisoktól kérdeztem meg,
hol lehet ilyenkor megszállni. Két helyet mondtak, az egyik tele volt, a
másikat pedig egyszerűen nem találtam meg. Táskával a kezemben bolyongtam a
városban. Atilla többször is hívott, hogy sikerült-e már helyet találnom
éjszakára. Felajánlotta, hogy menjek taxival hozzá, fizeti az utat. Nem akartam
belemenni, mert munkanélküliként neki sem volt kidobni való pénze. Végül tényleg
nem maradt más választásom.
A taxis kedves volt, az autóban jól esett a meleg és az emberi szó.
Atilla a kapuban várt, odabenn pedig már ki volt készítve a bor a fogadásomra.
Nem nagyon szoktam inni, de ez az pohár bor akkor életet mentett. Arra az
együttlétre, míg élek, emlékezni fogok. A gyengédség, ahogy végig fogta a
kezemet, az a szeretet és törődés nagyon jól esett
a lelkemnek. " - Edina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése