Telefonhívás

"A megbeszélt időpontban hívtam, bár nem tudtam elképzelni, hogy este nyolc órakor hogyan lehet zavartalanul beszélnie az otthoni környezetben a férj mellett egy találkáról. Arra gondoltam, legyen ez az ő gondja, nekem nem kell ezzel foglalkozni.

Másnap reggel négy óra után keltem, a sötét, hideg téli utcán a lelkesedéstől és kíváncsiságtól fűtve lépkedtem sietősen a buszmegálló felé. Két óra hosszat tartott az utazás, mire megérkeztem a megbeszélt helyre. Átfutott az agyamon, hogy biztosan megismerem-e Edinát más körülmények között, másik ruhában, de aztán elhessegettem ezt a gondolatot. Mikor leszálltam a vonatról, teljesen egyértelmű volt, hogy ő az, aki kissé távolról közeledett felém." - Atilla

"Aztán jött a délutáni szokványos rohanásom: összeszedtem a gyerekeket az oviból, suliból, játszótér, bevásárlás, és irány haza. Este míg fürödtek, nekiláttam a másnapi meggyes-mákos muffinnak. Hívott Beus, megbeszéltük, hogy Szob jó messze van, ezért időben kell indulnunk. Egyeztettük az útvonalat meg a menetrendet és megállapodtunk, hogy reggel negyed hétkor indulunk. 20 óra 1 perc-kor (!) megszólalt a telefonom: Atilla volt. Majd’ elájultam ettől a pontosságtól, és innentől fülig érő vigyorral sütöttem tovább: ezzel a sütivel fogok holnap bevágódni nála!" - Edina