Karácsony és első próbatétel - Atilla

"A téli napfordulót többen ünnepeltük, baráti társaságban, ahol már barátnőmként mutattam be Edinát a nagylányomnak, húgomnak és az időközben a látogatáshoz jó ürügyet találó, kíváncsiskodó anyukámnak.

 Egy kiló banánt hozott nekünk, csak hogy láthassa, kivel is ismerkedtem meg, noha őt nem hívtam meg a saját korosztályom és barátaim körében megszervezett partira.

Elindult az új közös életünk, amelyben már nem titkos bújócska volt többé a találkozásunk, hanem egy igazi kapcsolat indulása, amelyben megosztottuk minden örömünket-bánatunkat egymással.

...

És akkor ott Edinával az anyagi gondjaink közepette, a jövő bizonytalanságának árnyékában tudtunk örülni egymásnak, függetlenül az ajándékok jelképes mértékétől, és elmerültünk az egymás iránt érzett szeretet hullámaiban.

Talán ezért is ért engem oly váratlanul az a döntése a kedvesemnek, hogy elutazik Zoltánnal, az apósával és a gyerekeivel egy téli vakációra. Noha tudtam és éreztem, hogy csak a gyerekek miatt teszi, valahol megalkuvásnak és gyengeségnek láttam azt.

Egy reményt keltően jól induló kapcsolat első igazi próbatétele volt ez.

Szenvedtem a gondolattól, hogy most nem találkozhatunk több mint egy hétig, de még jobban aggasztott a gondolat, hogy Zoltán valahogy felmelegíti a kapcsolatukat.

Az elmúlt évek viszonyai megtanítottak arra, hogy a szakításkor, vagy rögtön utána sokszor kerül valamiféle visszaszippantó vákuum hatása alá az ember, amikor kételkedni kezd döntése helyességében.

Ha ilyenkor visszatáncol valaki, rendszerint nagyon hamar rájön, hogy nem kellett volna. A másik oldalról nézve viszont a hirtelen, képzelt birtokát elveszni érző ember rendkívül kreatív ötletekre képes, hogy visszaszerezze azt, persze a lendület a cél elérésekor hirtelen lelohad.

  ...

Mivel Edinával mindketten hitet tettünk egymás mellett, már nem tudtam olyan lazán venni a történetet, mint addig. Úgy éreztem, hogy immár egymáshoz tartozunk.

Ebben a helyzetben ismét egyetlen dolgot tehettem: Vártam és nem hagytam, hogy a bizalmam a kedvesem iránt meg-inogjon. 
...

 A házam felújítási munkái elég jól lekötötték a figyelmemet és most már úgy éreztem, hogy nem csak magamnak csinálom az egészet. Kényelmes és barátságos otthont akartam varázsolni a kis épületből, amolyan igazi szerelmi fészket. Így hát belevetettem magam a munkába." - Atilla