Közellenség

"Zoltán megpróbált rábeszélni, hogy menjek el vele misére, na ez aztán olaj volt a tűzre. Az én hitem nem kötődik egyházhoz, és nem bírom azt a negatív teremtést és agymosást, ami a liturgia része. 

...

Elment, én pedig otthon ültem, és bámultam magam elé: az előttem álló utak mindegyikén sorompó. Elégettem a papírt, amin a résztvevők listája volt a vállalkozásindítási tréningről, hogy ne legyen meg Atilla elérhetősége, fogtam a Kedvesnek szánt karácsonyi ajándékot, és elindultam Pestre. Amikor felhívtam, hogy megyek hozzá, azt vártam, hogy örülni fog, ehelyett közölte, hogy nem tudja, mikor fog ráérni, mert épp síbörzén van a lányával … nesze még egy pofon. Ültem a buszpályaudvaron és folytak a könnyeim. Nem akartam többé visszamenni a férjemhez, és nem várt Atilla sem.

Mégis ott volt a Stadionnál, amikor leszálltam a buszról. A nagylánya, aki nehezen szokott választani, most kivételesen nagyon gyorsan eldöntötte, hogy mit akar, megvették, és ő már rohant is elém. Látta, milyen állapotban vagyok, és az ölelésében benne volt minden szerelem, amit csak adni tudott.

Elmentünk a Városligetbe, és csak mentünk és beszéltünk, meg mentünk és beszéltünk. Jól elkopott a lábunk, és kihűlt a gyomrunk, de csak mentünk és beszéltünk. Egyszer csak csörgött Atilla telefonja: ismeretlen szám. Zoltán volt. Otthon felejtettem a noteszomat, és elkezdte az összes Atillát végighívni (a volt osztálytársaim közé írtam be).

...

Nem akartam visszamenni Gödöllőre, de a bennem lévő kötelességtudat hajtott volna vissza, úgyhogy csak mentünk, és beszéltünk.

Elgyalogoltunk az Oktogonhoz, Atilla pedig fölvetette, hogy szívesen megmutatja a házát, ha gondolom. A Blaháig ráérek eldönteni, hogy leszállok-e a villamosról és hazamegyek, vagy elmegyek hozzá. Nem szálltam le. Attól nem kellett tartanom, hogy az ágyába akar csábítani, egyértelmű volt, hogy ez most nem az a helyzet. Világosban is egész szép volt Csepel, az az utca pedig, ahol Atilla lakott, különösen tetszett, meg a gyönyörű hatalmas fenyők az udvaron, amik alatt az út vezetett a házhoz.

Az épület elég lepukkant volt, mert épp átépítette, a bútorok a szoba közepén, a fürdőszobában még semmi burkolat. A vécére gyorsan fölszerelte az ülőkét, hogy használni tudjam. Összességében tetszett a hely, meg mindaz, amit Atillából látni engedett, hisz ott volt benne a két keze munkája.

Ettünk, beszélgettünk. Aztán estefelé oldódott a feszültség, és megtörtént az, ami végképp eldöntötte a kérdést: közellenség leszek. Nagyon jó volt vele lenni, érezhető volt, hogy rutinos a nők terén.

Közben megszólalt a telefonom a kabátzsebemben, és tudtam, hogy a férjem keres. Többször hívott, nem vettem fel. Az utolsó gödöllői buszt céloztam meg, Atilla elkísért a csepeli HÉV-ig. Nem sokkal a szerelvény indulása után a férjem újra hívott. Akkor már volt annyi erő bennem, hogy fölvegyem. Csak annyit kérdezett: „lefeküdtél vele?”" - Edina