Külön utakon

 Január vége felé, egyik pénteken úton Csepelre kitaláltam, hogy másnap, ha jönnek hozzám a gyerekeim, elmehetnénk a Tropikáriumba, jól esne egy „családi” kiruccanás. Fürdéshez készülődtünk, amikor elmondtam Atillának az ötletemet. Elsápadt, és mondta, hogy pont az érkezésem előtt beszélte meg telefonon Ágotával, hogy másnap a születésnapja alkalmából a kislányukkal éppen oda mennek el.

A könnyeimmel küszködtem, elegem volt abból, hogy mindent átveszek az antennáimmal. Hallani sem akartam arról a nőről. Szerettem volna Atillával lenni akkor is, amikor velem vannak a gyerekek, hogy a kapcsolatunk ne csak kettőnkről szóljon, hisz a csemeték szervesen hozzám tartoznak, a kapcsolat velük együtt is működőképes kell legyen, nem csak akkor, amikor kettesben vagyunk. Úgy éreztem, hogy Ágotának ez az akciója egyértelműen arra megy ki, hogy a gyerekükön keresztül manipulálja Atillát. Természetes volt, hogy Dorka miatt Atilla beáldoz dolgokat, ezt nem is vettem zokon, viszont a vészcsengő szólt bennem és nem tudtam elhallgattatni.

 Amikor erről beszélgettünk Atillával, éreztem, hogy nagyon pengeélen táncolok, mert minden Ágotával kapcsolatos megszorítás a gyerekkel való kapcsolat korlátozását jelentette, amit ő nem akart. Megértettem és elfogadtam, mégis megőrjített a gondolat, hogy ez a nő nyomul előre és adu ászként lobogtatja a gyereket. 

Tehát másnap elhozta Ágotáékat Fehérvárról, majd vissza is vitte a program után. A Mennyei próféciát vette meg Ágónak ajándékba. Meg volt győződve róla, hogy ugyanúgy érteni fogja, ahogy mi, hiszen annyira megváltozott. Erről én másként vélekedtem, de Atilla hite megingathatatlannak tűnt.

Az adott helyzetben végül az albiban töltöttem a hétvégét a gyerekekkel, és vasárnap tejfölös csirkepaprikással vártam Atillát. Estére korcsolyázást beszéltünk meg, kellemesnek ígérkezett a napunk.

Amikor Atilla megjött, látszott rajta, hogy fel van borulva az eddigi egyensúlya. Kértem, hogy építse már le ezt a nőt, mert nem akarok hárman lenni ebben a kapcsolatban. Ő ideges volt és nagyon bántón mondta, hogy úgy látszik, minden nő őt akarja – mármint Ágota és én.

Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, mert én nem őt akartam, hanem azt, ami mi ketten vagyunk együtt. De ha ő nem így érzi, akkor itt nagyon nagy gubanc van. Végül inkább elment, mondván: egyedül kell maradnia, mert el kell döntenie, mit is akar. Engem, vagy a „családot”, ha már mindenáron kompromisszum elé próbálom állítani.

…

Hétfőn Atilla gondolkodott, meg Müller Pétert olvasott, és kaptam tőle egy sms-t, amiben megírta, hogy rájött, hogy ez egy nagy próba neki. Ezzel mélységesen egyetértettem, és örültem, hogy most már minden rendbe fog jönni, hisz látja a lényeget.

Kedden munka után elvitte a gyereket orvoshoz, mert Ágota telefonált, hogy szegényke lebetegedett.

Szerdán este eljött, és látszott, hogy nem a nekem tetsző irányba fordultak a dolgok. Úgy éreztem, egyáltalán nem akar dönteni közöttünk, ezért én döntöttem: – „Ha te nem tudod, hogy én kellek vagy ő, akkor te nekem nem kellesz. Nekem olyan férfi kell, aki engem akar, és ezt tudja is.”

Megkérdezte, hogy nálam alhat-e, mivel elég késő van, mondtam, hogy természetesen. Bebújt mellém az ágyba, de nem közeledett, csak odavackolódott. Akkor villant be a gondolat, és meg is kérdeztem: lefeküdtél vele? Azt mondta, igen. – Tegnap? – Igen.

– Bocs, de mégis inkább menjél most el. Egyébként egy dologra nagyon vigyázz: ki ne rúgasd magad a munkahelyedről, mert akkor ki fog derülni, hogy kutyából nem lesz szalonna. – ennyit mondtam neki búcsúzóul. Elment, én pedig a pokol legmélyebb bugyraiban találtam magam.

Némi elégtétellel szolgált, hogy Atillát másnap – teljesen váratlanul – kirúgták a munkahelyéről. Az első gondolatom az volt, amikor felhívott, hogy van Isten. Most aztán ki fog derülni, mennyire is erős ez a nagy szerelem Ágota részéről. Vajon kell-e neki Atilla autó és pénz nélkül? Számomra nem volt kétséges a válasz.

Azt tudtam, hogy késő, ha most kiderül is, hogy igazam volt, és Ágotának csak a pénz miatt kellett, ezt az embert én már soha többé nem akarom. Tőlem aztán kuncsoroghat, nem fogom visszafogadni.

Hihetetlen fájdalom volt bennem. Visszakaptam egy részét annak, amit a volt férjemnek okoztam. Itt volt az a bizonyos másik oldal: most én kérdeztem meg ugyanazt – lefeküdtél vele?  És bár Atilla nem vállalta fel, hogy szakít velem, mert szeretett, de tulajdonképpen ő hagyott el engem azzal, hogy belement egy másik kapcsolatba, még ha csak a gyerek miatt is.