Titkos randevúk

"A megismerkedésünk után tíz napig tartott a titkos randevúk időszaka.

Először Pesten találkoztunk, én fogorvosnál voltam, és ilyenkor benne volt a pakliban, hogy vagy elérem a korábbi buszt, vagy nem. Aznap már előre tudtam, hogy sajnos le fogom késni (pedig épp elértem volna), az így nyert másfél óra volt a miénk.

A Blahán találkoztunk az aluljáróban és majdnem nem ismertem meg Atillát. Sötétszürke hosszú bőrkabátban jött, zselézett hajjal, olyan volt, mint egy FBI ügynök. Nagyon jól nézett ki és nagyon nyomult. Persze eszem ágában sem volt elmenni hozzá, de azt hiszem ez az, amivel minden férfi bepróbálkozik az elején.

A kis utcákban mászkáltunk, beszélgettünk, egy idő után pedig már csak csókolóztunk a járda közepén, a járókelők meg néha taszítottak rajtunk egyet. Érdekes élmény volt, jó is, mert abszolút kívánatosnak éreztem magam, de túl testi is volt egyben. Összességében kicsit össze-zavarodtam, mert a túrához képest nagyon máshogy viselkedett Atilla." - Edina

" Én előre figyelmeztettem Edinát, hogy csak egy oldalamat véli ismerni, de van még sok ezen kívül, amit eddig látott.

Talán szándékosan öltöztem az első igazi randevúnkon úgy, ahogy tettem, kíváncsi voltam a hatásra. A túrázós Atilla után megmutattam Edinának a rámenős, csajozós Atillát is.

Borotválkozás után kedvenc Hugo Boss arcszeszemmel illatosítottam magam, a hajam olaszosan, zselével állítottam be kissé tépetten elegánsra és - tél lévén – felvettem a hosszú sötétszürke, felálló galléros bőrkabátomat egy fekete alkalmi bőrcipővel.

Olyan jól sikerült a "jelmez", hogy Edina alig ismert rám, de jól leplezte a meglepetését, vagy ijedtségét 

...

Engem egy kicsit zavart, hogy megint férjes asszonnyal sikerült összejönnöm, de nem akartam az előéletemből kivetíteni rá negatív képeket. Úgy gondoltam, hogy érzem annyira szimpatikusnak, vonzónak Edinát, hogy esélyt adjak a sorsnak tovább szőni a történetet úgy, ahogy annak lennie kell.

Tudtam, mit akarok és azt is, hogy bármikor elköszönhetek, ha úgy adódik. Egyelőre kellemes hatások értek, és ami nagyon fontos volt ott és akkor, hogy úgy éreztem őszinte, megértő, becsületes és tartalmas kapcsolatra vágyó emberrel hozott össze az élet." - Atilla