Egy nehéz nap

"Az utolsó titkos randink egészen váratlanul jött el, nem volt előre megbeszélve semmi. Vasárnap volt a sógoromék kisfiának a keresztelője. Nem igazán akartam menni, ráadásul a fiam nem lett kész a leckéjével, és az apja azt mondta, hogy csak akkor jöhet, ha minden megvan. A lányom a nagyszülőknél volt, velük ment a pesti ceremóniára.

Otthon állt a balhé a lecke miatt, és én abban reménykedtem, hogy maradhatok a gyerekkel tanulni. De a férjem az utolsó pillanatban kitalálta, hogy akkor is megyünk mindannyian. Jócskán késve indultunk. Útközben lemosatta a kocsit, mondván: ilyen koszos autóval nem állíthatunk oda – az nem volt baj, hogy elkésünk.

Totál ki voltam borulva, balhéztunk egész úton, szegény gyerek síri csendben kuksolt hátul.

... persze a keresztelőnek már vége volt, a vendégfogadásba csöppentünk csak bele. Rajtam látszott, hogy kiborultam, ugyanis nem bírtam abbahagyni a bőgést.

Gyorsan elvonultam a mellékhelyiségbe, hogy ne mutogassam a kisírt szememet, leültem a WC tetejére, és üzenetet váltottam Atillával. Eldöntöttem, hogy nem megyek haza a férjemmel, otthagyom a fenébe, vigye haza egyedül a gyerekeket, én majd megyek, ha összeszedtem magam. Ezt persze ő keresztülhúzta, mondván: hazafelé nekem kell vezetni, mert nehogy már ne koccinthasson az unokaöccse egészségére.

...

Akkor már biztosan tudtam, hogy este visszamegyek Pestre. Megírtam Atillának, a válasza ez volt: „mit szólnál egy közös fürdéshez a sarokkádamban, gyertyafénynél?” Felizgatott a gondolat, és bár ez ismét egyértelmű felkérés volt keringőre, még nem éreztem azt, hogy itt az ideje a testi együttlétnek." - Edina