A lecke fel van adva

Abban az időben kénytelen voltam bírósághoz fordulni, hogy az Edinával való ismeretséget közvetlenül megelőző időben született kislányommal nyugodt körülmények között találkozhassak, illetve egyáltalán láthassam őt.

Egy rövid és viharos szerelmi történet következményeként született meg Dorka, és az anyagi segítségemen felül az anya egyáltalán nem szerette volna, ha bármilyen minőségben felbukkanok a gyerek életében.

 …

Bíztam benne, hogy így kéthetente végre alkalmam lesz személyes, bensőséges kapcsolat kialakítására a gyerekemmel, akit csak közvetlenül a megszületése után láttam egyszer-kétszer.

…

Később, a bírósági ítélet után sem lett sokkal könnyebb a helyzet, mivel az anyuka szinte betegesen kapaszkodott a kislányba, árnyékként követte és ellenőrizte minden apró kis mozzanatát a láthatásnak is, de legalább rendszeresen találkozhattam a csöppséggel.

Így mentem kéthetente munkanélküliként Budapestről Székesfehérvárra, hogy egy órára láthassam a gyerekemet.

…

Abban az időben távolsági busszal utaztam a Népligetből, volt hogy Edina is elkísért. A botrányt elkerülendő persze a Családsegítő épületétől messzebb váltunk el és valahol a városban találkoztunk a láthatás után.

Azt hiszem Ágota velem együtt Edinát is gyűlölte, mint mindenkit, aki közel állt hozzám. Az odafelé tartó út részemről szinte végig a félelmek átalakításával, a szellemi szintű védelemkéréssel, a pozitív képekre való tudatos ráhangolódással telt, ami a kedvesemnek nem lehetett valami szórakoztató, de segített ahogy tudott.

Sajnos az első időkben az Ágotával való feszültséggel teli helyzet mindig rányomta a bélyegét a hangulatomra és beárnyékolta a Dorkával való találkozást. Be kell vallanom, hogy nem sikerült igazán oldott légkört teremtenem és csak a gyerekre fókuszálni ezek alatt az egy-egy órák alatt, de talán ebben a formában nem is volt sok esély rá.

A sors szeszélye folytán nyár végén aztán pont Székesfehérváron sikerült állást kapnom, miután sok sikertelen állásinterjú után már szinte feladtam a reményt az elhelyezkedés lehetőségét illetően.

Úgy történt, ahogyan azóta is működnek a teremtéseim: Amikor az elképzelésem görcsös akarásba ment át, akkor egyre inkább kudarcélményekkel gyarapodtam egészen addig, amíg fel nem hagytam a „hogyan történjen” verziók gyártásával a tudatomban.

Ehhez néha rendesen le kellett fárasztanom magam agyilag. A vágyamat megőrizve, a végcélról képet alkotva született meg bennem a gondolat: A Mindenséget kérem bizalommal és elfogadással, hogy végre találjon rám a feladat, találjon rám, aki hozza nekem a lehetőséget, találjon meg, akinek szüksége van rám, mert itt az ideje.

…

A sok sikertelen kezdeményezés, jelentkezés és interjú után egy régi munkatárs és egyben szellemi tanítóm temetésén kaptam egy váratlan ajánlatot, és két nap múlva már dolgoztam a fehérvári cégnél.

…

Eleinte apukám autóját használtam, később kaptam vállalati autót saját használatra, amint néhány hónap után üzem-vezetői megbízást kaptam. Napi kilenc-tíz órát dolgoztam, ami az utazással együtt tizenegy-tizenkét óra elfoglaltságot jelentett. Emellett a házfelújításra már nemigen maradt időm és energiám, de legalább a lakáshitel részleteimet tudtam fizetni a bank felé és a gyerektartásokat.

Amint kislányom anyukája megtudta, hogy jövedelmem a vezetői pozíció következtében megemelkedett, újra elővette a simulékony, barátságos, szeretetteli arcát.

 Persze nekem ez rögtön gyanús lett, de a „gyerek kedvéért” belementem a másfajta érintkezésbe.

…

Nehezen tudtam az apaszerepről lemondani, na meg Ágota bevetette – az akkor rám még hatással bíró - női vonzerejét, így hagytam magam belesodorni a felmelegített viszonyba. Nálam a párhuzamos kapcsolatok, a hazudozás, a bujkálás soha sem működött, így mindenki tudott mindenről.

Nem akartam az előzményeken gondolkodni és tudomásul venni, hogy két teljesen eltérő értékrendet és életfelfogást követő ember hosszú távon nem tud jól együttműködni, csak ha az egyik feladja a sajátját.

Egy dolog dolgozott bennem, hogy a kislányomért még egyszer meg kell próbálnom a csaknem lehetetlent. Nem vettem észre, vagy nem akartam észrevenni, hogy a sors már addig is számtalanszor próbált eltávolítani Ágota és Dorka életéből engem, bármennyire is küzdöttem ellene.

 Félretettem a sérelmeimet, a régebbi tapasztalásaimat és új lapot nyitottam ennek a fejezetnek. Úgy gondoltam, hogy lehet egy ilyen napi szintű, szinte családi érintkezés Ágotával és Dorkával, mellette Edinával is élhetem a párkapcsolatomat.

Úgy véltem, hogy ha jól sikerül meghúzni a határokat, akkor lehetséges, bár nem tudom hogy eddig ez hány embernek sikerült. Valószínűleg igen kevésnek.

Kelepcében éreztem magam, amiből úgy próbáltam kimászni, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, mindenkinek jó legyen.